Vígjátékguru

 

A félszemű kritika

 

Manapság sorra készülnek az újabb és újabb western filmek. Egy időben elég kevés újdonságot láthattunk ezen műfajon belül, azonban vagy az igény nőtt meg és a filmpiac ezt igyekszik kiszolgálni, vagy pedig a filmkészítők gondolták, hogy ideje formálni kicsit a közízlésen és tervük sikerrel zárult. Az emberek szertik a jó westernt, szerették A félszemű című amerikai "vadnyugatfilmet" is. A Félszemű tehát egy 2010-es amerikai western, melyet a méltán híres Coen fivérek rendezésében láthatunk.

Coenéknek, azaz Joel David Coen (1954. november 29.), Ethan Joesse Coen (1957. szeptember 21.) köszönhetjük többek között a Fargo című filmet (1996), A nagy Lebowskit (1998), az Ó, testvér, merre visz utad? Című filmet (2000), a Betörő az albérlőmet (2004), a szintén zseniális Nem vénnek való vidéket (2007) és a maga nemében páratlan Égető bizonyítékok (2008). Coenék általában a filmek forgatókönyvétől kezdve a rendezésen át a produceri munkálatokig mindent maguk intéznek, bár előfordul, hogy a rendezésért egyedül Joel felel.  Számos díjat bezsebeltek már, köztük a legrangosabbakat is.

A félszemű2010 egyik legsikeresebb filmje, nem csak a közönség fogadta egyértelműen pozitívan, de a szakma is a legjobbak közé emelte, 10 Oscar jelölést kapott, köztük a legjobb filmek járó díjra is esélyesnek tartották. Az Amerikai Egyesült Államokban 2010. december 22-én mutatták be, a magyar mozivásznakra 2011. február 17-én jutott el. A forgatókönyv nem önálló történetet dolgoz fel, alapja Charles Postis azonos című regénye, melynek a szóban forgó Coen-mozi már a második adaptációja. Az első filmrevitelénél Bridges szerepét John Wayne alakította.

Már 2008. legelején lehetett hallani ezt azt, ám csak 2009. márciusában jelentették be hivatalosan A félszemű elkészítését. Azt ígérték a rendező fivérek, pontosabban Ethan Coen, hogy a korábbi, 1969-es verzióval ellentétben az ő filmükl sokkal hűbben követi a regény cselekményét. A fiatalabbik Coen testvér így nyilatkozott erről: "Ez részben nézőpont kérdése. A könyvet teljes egészében a 14 éves lánytól halljuk. Ez kissé megbillenti az egész hangulatát bizonyos módon. Szerintem [a könyv] sokkal viccesebb, mint a [korábbi] film volt, ami szerintem sajnálatos módon sokat hagyott el a humorból mind helyzeteiben, mind a lány narrációjában. A befejezés is más eredetileg, mint a filmben. Láthatja a néző a főszereplőt – a kislányt – 25 évvel később, mikor már felnőtt. Még egy dolog, amiben kicsit eltér a filmtől – és ennek talán csak a korszak az oka, amiben a film készült –, hogy sokkal keményebb és erőszakosabb, mint ahogy a film tükrözi. És egyfelől éppen ez az érdekes benne."

A történet főhősnőjéről nem visszafogott nyilatkozatot hallhattunk szintén Ethen Coentől, aki azt mondta, hogy Mattie Ross "egy kellemetlen alak, de van benne valami mélyen csodálatra méltó a könyvben, ami magával ragadott minket." a rendező elmondta, hogy igyekeznek nem belenyúlni a könyv történetébe és az erős jellemekbe, mert azt szeretnék visszaadni, amit a könyv adott számukra. Mattie Ross szerepére nyílt meghallgatást tartottak, rengeteg gyerek jelentkezett és a testvérek tudták, hogy ha nem a legtökéletesebb kislányt választják ki, az egész film elmerül a süllyesztőben., Sikerül jól választani, Az acélos jellemű, flegma, egyedi karaktert tökéletesen keltette életre az akkor 13 éves Halie Steinfeld.

A félszeműt az új-mexikói Santa fé környékén forgatták, de számos jelenetet vettek fel két texasi városban is, Grangerben és Austinban.

Mattie Ross egy 14 éves kislány, aki korát meghazudtoló személyiséggel bír. Édesapját meggyilkolja Tom Chaney, aki a gyilkosság után elvitte Ross lovát és kaliforniai aranyérmét. Mattie édesapja holttestéért utazik a városba, ám nem csak ezért jött. Fel akar bérelni egy békebírót, aki megkeresi apja gyilkosát. Mattie választottja Rooster Cogburn, aki egy iszákos, megbízhatatlan alak, ám mivel azt hallotta róla, hogy ő a legkönyörtelenebb és pénzért bármit megtesz, hát őt akarja felbérelni. A férfi először nem szeretne az üggyel foglalkozni, de a kislány egyszerűen levakarhatatlan. A probléma ott bonyolódik tovább, hogy Mattie a békebíróval akar menni Chaney után. A következő probléma pedig az, hogy a szálláson a kislány összetalálkozik egy texas rangerrel, leBoeuf-el, aki egy szenátor meggyilkolása miatt már régóta keresi Ton Chaney-t. Végül, nagy viták árán elindul a két férfi a bűnöző után, ám a lányt nem lehet lerázni, ő is a nyomukba ered.

Számos bonyodalom és veszély árán megtalálják Chaneyt, de dolog nem éppen úgy sül el, ahogy azt Mattie szerette volna. Dráma és kaland, akció és némi humor találkozik a filmben, mely 2010 egyik kedvence lett. Megtöltötte a mozikat, számos DVD és Blue-Ray lemezt sikerült eladni és mind a mai napig előkelő helyen szerepel az online filmnézési listákon. Nagy bevételt és sok elismerést hozott a készítőknek, forgalmazóknak, valamint élményt a nézőknek.

 

Sivatagi show – Természetfilm és némi fikció

 

Jamie Uys (1921. május 30. - Boksburg, Dél-Afrika – 1996. január 29. Johannesburg, Dél-Afrika) afrikai témájú vígjátékairól híres. Nincs sok filmje, ám azok legendássá váltak nagyon hamar. Humora egyszerű, de kedves és kevés olyan embert találni, akit ne szórakoztatna. Egyszerű élethelyzetek, egyszerű, humoros történések, véletlenek alkotják filmjeinek lényegét. Az egyik legismertebb filmje a Sivatagi Show című természetfilmnek kikiáltott mozi, melyet 1974-ben készített. A filmet teljes egészében ő csinálta, ő volt a rendező, forgatókönyvíró, producer, operatőr és vágó is, csupán a narrációt bízta másra. A Sivatagi Showban Paddy O'Byrne hangját hallhatjuk, ahogy az állatok különös viselkedéséről, szokásairól informál miket, miközben Uys filmre is vette azokat. Paddy O'Byrne rádiósa, színész volt Dél-Afrikában, több filmnél is segédkezett, például Az istenek a fejükre estek című, szintén Jamie Uys vígjátékban is az ő hangját halljuk. O'Byrne 1929. december 8-án született Írországban, Dublinban, aktív éveit főleg Dél-Afrikában töltötte, 2013. december 4-én, 83 évesen hunyt el hazájában, Írországban, County Westmeath-ben.

A Sivatai Show rendezője mindössze hét filmet készített, ebből öt lett világhírű, de a maradék kettőről is lehet hallani.  Időrendben a következők készültek rendezésében: Dingaka (1965), mely egy akciófilm és dráma, az egyedüli kakukktojás a sok vígjáték közül, animals Are Beautiful People, azaz Sivatagi Show (1974), Funny People (Hóbortos népség, 1977), The Gods Must Be Crazy (Az istenek a fejükre estek, 1980), Funny People II. (1983), The God Must Be Crazy II. (1989) és a Fei zhou chao ren, azaz Az istenek a fejükre estek Kínában is (1994).

A Sivatagi Show egy dél-afrikai természetfilm, melynek hiteles mivoltát még mind a mai napid kétségek övezik egyesek szemében. Az állatok viselkedése nagyon sokszor meglepő és hihetetlen lehet. Ma egyre többen tartanak állatot vagy állatokat a lakásban, nem csak a nagy kerttel rendelkező családok, de még az egyedülállók is, akik panellakásban, albérletben élnek. Éppen ezért egyre inkább láthatjuk, hogy az állatok viselkedése sokszor túlszárnyalja képzeletünket. Időnként roppant  vicces, máskor fejlett intelligenciát mutató cselekedeteikkel örvendeztetnek meg minket. A Sivatagi Show kapcsán a legtöbbször azt jut eszükbe az embereknek, mikor az állatok egy bizonyos fa termésétől elkábulnak és ezt évezik. Sok kritika érte a rendezőt amiatt, hogy azt hitték, alkoholt adott az állatoknak és az egész történet csak megrendezett. Még ma sem sikerült tisztázni, ám annyi biztos, hogy az állatok valóban élvezik a kábító hatású gyümölcsöt, bár hatásának talán nincs ilyen látványos megnyilvánulása. Még nem filmeztek azóta ugyanilyen jeleneteket. A filmben végig követhetjük az afrikai állatok viselkedését, nem csak egy bizonyos pontján Afrikának, de szerteszét, így átfogó képet alkothatunk arról, milyen is az állatok közössége arrafelé. Valójában természetfilmről beszélünk, hiszen az állatok csöndes megfigyelésével készültek ezek a jelenetek. Rengeteg különböző történet tárul elénk. Megtudhatjuk, hogy miként kell egy falba vésett üreggel, néhány szem maggal majmot fogni, majd azt sóval rávenni arra, mutassa meg, merre található víz a kietlen, forró, száraz sivatagban. Azt is láthatjuk, mikor az állatok az áradás elől menekülnek, és próbálják túlélni azt, de a másik véglet, a tikkasztós, a csordákat tizedelő szárazság is elénk tárul. Jamie Uys cinikus, vicces, egyedi látásmódú filmje sokak kedvence, a gyerekek egyenesen imádják, bár néhány szomorú jelent miatt a kicsiknek nem ajánlott.

Jamie Uys neve főleg az egyedi látásmódú, egyedi, ám örök érvényű humoron alapuló történetmesélés miatt vált híressé. Filmjai nagyobb hírnevet szereztek maguknak, mint rendezőjüknek, mivel Uys csupán egy César-díjat kapott A legjobb külföldi film kategóriában és filmjei nem az európai és nem a hollywoodi stílusnak megfelelők.

És most akkor tisztázzuk, mennyire valósághű az a bizonyos "kocsmai jelenet"! A filmben az elefántok, a majmok, szurikáták, varacskos disznók, zsiráfok és más állatok a mura fa lehullott, erjedt gyümölcsétől berúgnak és rengeteg vicces dolgot művelnek, aztán másnap szenvednek a macskajajtól. Ez nem teljesen fedi a valóságot. Az egyik szembetűnő hiba, hogy az elefántok nem eszik fel a lehullott, már nem friss gyümölcsöket. Ha mégis ennének belőle, akkor sem lenne elég annyi mennyiség, ami belefér a gyomrukba ahhoz, hogy bármilyen hatással legyen rájuk az erjedés. Az Animal Planet szekértője azt állította, hogy az állatok nem berúgtak, hanem valamilyen módon elkábították őket. Ha ez valóban igaz, akkor semmi vicces nincs ebben a jelenetben. Reméljük nem így történt! Sőt, nagy esély van rá, hogy nem így történt, hiszen valóban léteznek olyan állatok, akik kábára eszik magukat egy-egy túlérett gyümölccsel. Például egy svédországi jávorszarvas azzal szerzett magának hírnevet, mondjuk úgy celeb lett, hogy rothadt almát evett és úgy berúgott tőle, hogy egy fán fennakadva ébret.

Zoolander 2 kritika


Számtalan olyan filmet fel tudunk sorolni a múltból, amelyek megérdemelnének egy méltó folytatást, köztük nagyszerű vígjátékok is, méghozzá igazán klasszikus darabok, nem csak a túlzásba vitt, és unalomig ismert Amerikai piték. A Zoolander azok közé a filmek közé tartozik, amelyek nem sorolhatók ezek közé, ergo az első részt sem szerettük igazán, de az alkotók mégis úgy gondolták, hogy a 2001-ben megjelent bemutatkozó epizódot most, 2016-ban márpedig bizonyisten folytatni kell. Hogy jó ötlet volt-e? Összességében úgy ültünk be a moziba, hogy nem igazán, de a végeredmény tekintetében azért ennél sokkal, de sokkal rosszabbra számítottunk, hiszen Derek Zoolander nem csak visszatért, hanem garantáltan bolondabb, mint valaha. Mint ismert, az első rész akkoriban igazán szerencsétlen időpontban debütált, a szeptember 11-én történt terror után ugyanis az embereknek nem sok kedve volt nevetni, még úgy sem, hogy maga az alkotás meglepően eredeti ötletet állított a középpontba, lévén a divatvilágnak mutatott egy hatalmas fricskát, és a maga sajátos stílusában még néhány jó poént is tartalmazott, de összességében a közelébe sem ért a legnagyobb legendáknak.


A Zoolander 2 most 15 évvel az első rész után veszi fel a fonalat, ezáltal Derek Zoolander – akit ezúttal is Ben Stiller formáz meg nagyszerűen – egy zord tájon, elhagyatott környezetben, remeteként éli életét egy faházban. A száműzetésnek természetesen megvan a maga oka, mégpedig az, hogy bár Derek korábban beteljesítette álmát, ezáltal megnyitotta saját modelliskoláját, de az öröm csak két napig tartott, hiszen az iskola a gyerekeknek köszönhetően összeomlott, maga alá temetve ezzel hősünk feleségét is. A kis Derek Zoolandert ezután a gyámhatóság elveszi édesapjától, aminek hatására a Kék acél modell egyfajta önkéntes száműzetésbe vonul a világ végére. Hasonlóképpen járt el Hansel is, akit Owen Wilson formál meg, és aki nagyon komoly sérülést szenvedett el a baleset során. Billy Zane azonban gondoskodik arról, hogy az egykoron sikeres alkotópáros most újra egymásra találjon, és ismét egy csapatként forgassa fel az egész modell- és sztárvilágot, akikre valaki, de sokkal inkább valakik állandó fenyegetést jelentenek. Ezt a ziccert természetesen nem hagyhatták ki a készítők, ennek megfelelően többek között még annak is szemtanúi lehetünk, amint az alkotók embertelen kegyetlenséggel kivégzik Justin Biebert, akit őszintén szólva bizonyára senki nem sajnált a moziban ülve sem, inkább hangos nevetéssel nyugtázta a történteket. És valóban, a film egyik, de szerencsére nem egyetlen nagy poénjáról van itt szó.


A veszélyt felismerve Hansel és Derek Zoolander így újra összefognak annak érdekében, hogy az FBI divatügyosztályának munkatársaiként, Valentina Valencia – avagy a csodálatos Penélope Cruz – segítségével utánanézzenek egy kicsit a brutális és egyben titokzatos gyilkosságoknak. Minderre természetesen az első epizódban megszokott, rendkívül bugyuta és hebehurgya módon teszik, ami nem véletlen. A Zoolander 2 ugyanis természetesen ezúttal is képes a maga módján görbe tükröt állítani minden elé, amit a mai fiatalság normálisnak vesz, ellenben a többség csak teli torokból nevet rajtuk. Elég csak a laza srácokra, a gagyi rappergyerekekre, a szelfimániára, vagy az okostelefonokhoz való mérhetetlen ragaszkodásra gondolnunk. A két fura nyomozó természetesen azt garantálja számunkra a képernyőn, amit elvártunk tőlük – legalábbis az első rész alapján –, ezáltal ugyanolyan szerénytelen, hígagyú, ámde csupa szív modellekről van szó, akikről elhisszük, hogy plusz játék nélkül is képesek tökéletesen hozni az abszolút hülyét. A modern technológiához és a kor követelményeihez természetesen még mindig nem értenek, így ezúttal is előkerül a kihajtható mobil, valamint számtalan más egyéb olyan szerkezet, amely annak idején is ciki volt, nemhogy manapság.


A Zoolander 2 kapcsán érdemes kiemelni, hogy a cameo szereplők kapcsán rengeteg híres színész, zenész, divatdiktátor és más egyéb ismert ember is felbukkan az amúgy meglepően jól összeválogatott szereplők mellett. Persze itt lesznek a nagy visszatérők is, így Will Ferrell előadásában Jacobim Mugatu, aki a világ leggonoszabb főellenfeleként olyan anti-hősöket vonultat még fel maga mellett, mint Alexanya Atoz, akit Kristen Wiig személyében egy rendkívül nagy tehetség formáz meg, legalábbis amit itt előad, az példátlan. Mindemellett persze szerepet kap a filmen Derek Junior is, akiről nem lehet spoilerektől mentesen beszélni, így mindenki fedezze fel maga, hogy milyen szerepet is kap a filmben. Ami kicsit csalódás volt, hogy a Zoolander 2 a poénok tekintetében nem brillírozik. Hiába a jó szereplők, a készítők a humorral mindössze a 2001-es elődöt vették újra elő. Ez sokaknak nyilván tetszeni fog, de alapvetően egy nagy-nagy kihagyott ziccer, hiszen aki egyszer beül egy folytatásra, az nyilván új élményeket és gegeket vár, nem az unalomig ismert, vagy már látott beszólásokat. Természetesen mérhetetlen baromságokban továbbra sem szenved hiányt a film, hiszen ezt is megörökölte a másfél évtizeddel ezelőtti elődtől, így a csücsörítések, az idióta előadás, a sajátos Magnum nézés, vagy az egyéb ilyen bolondságok mind egy szálig jellemzőek lesznek az alkotásra.


A film összességében tehát nem lett rossz, sokkal-sokkal rosszabbat vártunk, noha tény és való, hogy nem lehet úgy megnézni, hogy ne láttuk volna az elsőt, hiszen anélkül tátott szájjal, elkerekedett szemekkel és értetlenül néznénk csak rá. A Zoolander 2 ugyanis kis túlzással pontosan ugyanolyan, mint az első rész, csak maximálisan mai szintre hozva az akkori sajátosságokat, így mai poénokkal, trendekkel, hírességekkel és egyebekkel. Aki tehát az első részt szerette, az bizonyára most a folytatást is imádni fogja, de egyrészt ne várjunk tőle ugyanakkora durranást, másrészt pedig nagy poénokat sem, mert az a hajó már sajnos elment. Ennek ellenére kellemes csalódás…

sához.